Węgierski
BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF (1813-1871) sokoldalú személyiség volt, elsőrangú író és politikus, számos eszmetörténeti, politikai és szépirodalmi munka alkotója, a Batthyány-kormány (1848), majd az Andrássy-kormány (1867-1871) vallás- és közoktatásügyi minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Eötvös Loránd, a kiváló fizikus apja. Szépíróként három nagy regénye a legnevezetesebb: A karthauzi, A falu jegyzője és a Magyarország 1514-ben. Báró Eötvös József számára az aforizmák nagyon fontosak voltak, kifejezetten kedvelte őket: élete egyik első publikációja a Bel és Kül Világ (1833) című aforizmasorozat, utolsó műve a bölcsességeket tartalmazó Gondolatok voltak. Bényei Miklós szerint az aforizmának Eötvös az egyik legkiválóbb magyar művelője: "Formai szépségük és még inkább gondolati mélységük révén a magyar irodalomban Eötvös aforizmái képviselik a műfaj legmagasabb szintjét. Az aforizma nála megtartja klasszikus funkcióját és formáját: az emberismeret, az életbölcsesség, a társadalombírálat eszköze, olykor burkolt önvallomás; általános érvényű és érdekű gondolatot kifejező, tömör, frappáns megállapítás. Különösen kedvelte a természeti hasonlatokat; vagyis sokszor egy természeti képpel indít, s ezzel állítja párhuzamba a társadalmi vagy az egyéni életre vonatkozó megfigyelését." Báró Eötvös József igéi című gyűjteményünk 90 tematikus csoportban 400 olyan bölcsességet, ,,igét'' tartalmaz, melyek korunk emberének is útmutatóul szolgálhatnak, érdemesek arra, hogy rohanó világunkban megálljunk és értelmezzük őket, elgondolkodjunk rajtuk.
